42.fejezet
April szemszöge:
Tegnap elmentünk a temetőbe és egy hívást kaptam hogy
a dávid autóbalesetet szenvedet.
Annyira megijedtem amikor a gép elkezdet sípolni azt
hittem ott halok meg gyorsan futottam orvosért hogy jöjjön mentese meg.
Ha ő meghal az életem üres lesz nélküle és akkor mért
éljek, ez a kérdés merült fel bennem amikor haza jöttem a kórházból.
Most bemegyek hozzá és megnézem, hogy mi van vele.
Bent vagyok a kórházba és az orvos módja nekem, hogy
még nem ébredt fel a komából.
Kérdeztem tőle mit csináljak hogy felébredjen.
Azt mondta az orvos, hogy üljek mellette és próbáljak
olyant mondani neki ami kedves és aranyos, talán sikerülhet akkor.
Bementem a kórterembe, oda ültem mellé.
Dávid nagyon szeretlek és örülök, hogy eljöttél magyarországról
és itt vagy velem.
Azóta szeretlek amióta megismertelek magyarországon próbáltalak
elfelejteni de nem ment, de nem baj az a lényeg hogy itt van velem életem
szerelme akit szeretek és szeretni is fogok.
Ha hallod amit mondok szorítsd meg a kezem.
Ahogy kimondtam hogy szorítsa meg a kezem megszorította
vagy hallucináltam nem tudom, de én úgy éreztem, aztán elkezdet mocorogni,
olyan boldog voltam.
Szia Dávid.- April
Szia April, én is szeretlek egész életemen keresztül
szeretni foglak amíg öregkorunkba meg nem hallunk.- Dávid
Annyira örülök hogy felébredtél.-April
Én meg annak örülök hogy itt voltál mellettem, nagyon
szeretlek és sose hagynálak el. –Dávid
Elmegyek haza, de még jövök hozzád és hozok kaját amit
kérsz.- April
Haza mentem és mindenki letámadott hogy mi van a
dáviddal elmeséltem nekik hogy felébredt a kómából és túl van az életveszélyen.
Ilyen voltam amikkor haza mentem a kórházból.
Nina szemszöge:
Annyira örülök hogy april boldog hogy felébredt a
dávid a kómából.
Csináltam aprilről egy- két képet.
Teljesen olyan, mint avril, most már még jobban látszik
rajta.
Találtam az 1D-ről egy új képet.
Mindenki elment aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése